Rég írtam már ide, most mégis úgy érzem, folytatnom kell, amit elkezdtem.
Az okáról majd később.
Mai edzés és szabadidős tevékenység:
1 óra 45 perc (~13km) kajakozás a szolnoki Holt-Tiszán.
Utolsó kilométerben szarráázás.
Úgy érzem, minden egyes kajakozás alkalmával ráébredek valami újra, amit mégis már régóta tudok.. Inkább úgy hívnám ezt, hogy "felismerés".
Ma például evezés közben behunytam a szemem többször is, volt hogy percekre, hogy gyakoroljam az egyensúlyt és összpontosítást. Aztán észrevettem, hogy valami eszméletlen képesség birtokában vagyok, és vagyunk, mindenki! Elég volt néhány pillanat, és éreztem a vizet, a lapát húzását, a kajakot, hogy milyen irányba megy, hogy mennyire süllyed bele a vízbe. Úgy érzem, ilyenkor nem történik más, mint hogy a tudatosságunk az általunk használt "eszközbe" megy át, kiterjesztődik.
Képesek vagyunk eggyé válni bármivel. BÁRMIVEL. És ez csak azért lehetséges, mert minden EGY.
Csak érezni kell.
